Amikor az ismerősökből/barátnőkből anyák lesznek, egy témával több okuk van találkozni, beszélgetni, eszmét és tapasztalatot cserélni a megváltozott életükről, értékrendjükről, gondolkodásukról, énképükről és, persze, a csemetéjükről. Az ilyen beszélgetések nagyon felemelőek tudnak lenni, a legtöbbször azzal, a beszélgetés során sok ponton megerősített végső konklúzióval, hogy az örömeinkkel, nehézségeinkkel, felismeréseinkkel, aggályainkkal, tapasztalatainkkal nem vagyunk egyedül. Az anya "bajtársakkal" érzett sorsközösségből lehet sok erőt meríteni azokhoz a pillanatokhoz, amik kihívást jelentenek. Arról nem beszélve, hogy sokat tanulhatunk egymástól arról, ki hogy látja, csinálja, véli. A kéretlen tanácsoknak ezekben a beszélgetésekben nincs helye - a tanulási folyamatot más táplálja.

Apropo: táplálás. A héten hozzánk látogató mamabarátnő szereti a konyhaműveszetet, de mint mondta, ő maga a főzésre nem midenkor szán időt, energiát. Szerencsésnek tartja magát abból a szempontból, hogy nincs rékényszerülve, mert a férje otthonosan mozog a konyhában, így ő még többet koncentrálhat az éveken át áhított és egy éve világra jött csodaszép kislányukra, Grétára. Anyez az egészséges, ínyenc kajákért van oda, a saját blogján is ezt promotálja. (A mi blogunkat pedig lépten-nyomon dícséri. Mondjuk minden szentnek maga felé hajlik a keze: a blog egy hangyányit az ő bébijük is, hisz a logónk tőlük származik. :) Ez úton is köszönet érte.) Nem volt tehát nehéz dolgom, mikor azt kellett kitalálnom, mivel várjam ebédre.

GYÖMBÉRES-KÖRTÉS KARFIOLPÜRÉ AKÁR SÜLT PISZTRÁNG MELLÉ

hozzávalók

1 fej karfiol

1/2 fej vöröshagyma

(esetleg 1/2 fej édeskömény - elhagyható)

1 körte

1cm friss gyömbér

1tk méz/nyírfacukor

1/2 citrom leve

1tk só

frissen őrölt bors

Egy párolóedényben fölteszek vizet forrni. A karfiolról a leveleket levágom (nem dobom ki!), a fejet megmosom, és rózsáira bontom. A vöröshagymát megpucolom, a felét tovább felezem, és a karifollal együtt a párolóedénybe teszem. A körtét meghámozom, kicsumázom, nagyobb darabokra vágom, és a karfiol után küldöm. Fedő alatt pár perc alatt puhára párolok mindenkit. Amikor kész, egy keverőtálba borítom az párolórácson izzadó zöldséget-gyümölcsöt, és egy botmixerrel krémesre pürésítem. A pürébe belereszelem a gyömbért, hozzáadom a sót, borsot, mézet és citromlevet, majd alaposan elkeverem. Ha úgy ítélem, hogy nem elég laza, egy-két kanállal adok hozzá a párolóléből. Halak, sültek mellé isteni köret (ráadásul nem hízlal!), de magában is finom. Egy kis alaplével meg némi fűszerrel, joghurttal remek krémlevessé lehet fejleszteni.

Éva

Ui.: A halhoz én egyszerűen fogtam két egész pisztrángot, megmostam, kívül belül besóztam, beborsoztam, félretettem. A karfiol levágott levelét és a megmaradt fél hagymát felkozkáztam, egy tálban sóval, borssal, 1tk őrölt korianderrel és 2 gerezd reszelt fokhagymával összekevertem, és beletöltöttem a hal belsejébe. Egy tűzálló tálba tettem a megpakolt pisztrángokat, fél deci olívaolajjal nyakonöntöttem, és 40 percre betoltam 180 fokra a sütőbe. Amikor a hal félóra sütsen túl volt, akkor fogtam hozzá a karfiol elkészítéséhez. Ági, aki nem rajong a karfiolért, három adaggal kért. Akkor ezek szerint jó lett. :)