Az Egyesült Államokban a "hazatérés" ünnepe egy több mint százéves iskolai hagyomány, ami minden év szeptembere-októbere táján, a foci- (amerikai foci-) csapatok visszatérésével egyidejűleg, óriási csinnadratta közepette kerül megrendezésre a középiskolák és főiskolák/egyetemek kampuszain és azok városaiban. Az eredeti tradíció szerint a "véndiákok" hazatérő focicsapata előtt tisztelgett így az egykori iskolájuk. Idővel csupán a régi diákok visszalátogatását üdvözölte a sport- és kulturális rendezvényekkel tarkított, nagy visszhangú eseménnyel az intézmény és annak minden "lakója". Mára, legfőképpen az időzítés miatt, újra szorosan kötődik a futballszezon zárásához a parádé, ahol bált rendeznek, királyt és királynőt is választanak, a szezon alatt elszakadt szerelmek újraölelhetik egymást. Ebből az iskolás évek alatt néhányszor megismétlődő eseményből legalább egy biztosan emlékezetes marad minden amerikai számára egy életen át. Kinek ezért, kinek azért.

Nos, a mi hazatérésünk a többhetes balatoni nyaralásból kevésbé volt konfettis és dobpergéssel teli, ugyanakkor fogadott egy kongó hűtőszekrény, egy jelentősen megtizedelt állományú fagyasztó és egy szokatlanul rendezett lakás. Az éhségjelzés, persze, a legkisebbnél jött menetrendszerűen, és mivel minket nem várt itthon sem ünnepi parádé, sem terülj-terülj, így a mi hazatérési fiesztánk egy kicsit másképp nézett ki, mint az amerikai iskolásoké.

ASZALT ÁFONYÁS CSÍPŐS CSICSERIBORSÓ-SALÁTA KECSKESAJTOS PITÁVAL

Mivel az elutazásunk előtt cél volt a romlandó készletet felélni - ami a nem romlandó koptatásával is jár -, nem sok esélyem maradt a variálásra, adott volt az állandókkal való kombinálás. Hogy miért nem jut ilyenkor sem eszembe rendelni? Az időfaktor rá a magyarázat. Kinyitottam hát a spájznak csúfolt szekrényünket, és felmértem a lehetőségeimet: néhány doboz csicseriborsókonzerv, paradicsomkonzerv, tészták, rizsek, szárított gomák, stb., a fagyasztóban két pita, a zöldfűszereim, néhány zacskó fagyasztott zöldséggel és gyümölccsel a biopiacról, a hűtőben a megbontott zacskó magok, aszaltgyümölcsök, kapribogyó, zölddió, szárított paradicsom, ajóka, tahini, rákpaszta, pesztó, tamarind, fűszerpaszták és társai, egy bontatlan kecskesajt és egy árva lime... a kosárban dió, vörös- és lilahagyma, fokhagyma... meg a tonna szárított fűszer a falon, a tűzhely mellett az olajak, ecetek. A kényszer nagy úr, én pedig a diákéveim alatt némi kreativitással megáldva megtanultam minimálkészletből alkotni. Most is kezdett összeállni a kép egy lilahagymás-ecetes csicseriborsó-zöldbab saláta formájában chilivel, lime-mal, szárított áfonyával kecskesajtos forró pitán tálalva. Ez készült nekem. Lola csak egy egyszerű hummuszt kért.

Hozzávalók

1 doboz csicseriborsó konzerv (mindig tartok egy pár dobozzal itthon)

1 marék zöldbab (ha van friss, az az igazi, nekem pont egy marék fagyasztott volt)

1 lilahagyma (a krumpli, a citrom, a vörös- és foghagyma mellett az abszolút alapkészlet a tárolókosárban)

4ek olívaolaj

1kk fehérborecet

1ek kapribogyó (ebből is van néhány üveg felhalmozva)

1 savanyított zölddió (én a Culinarisban vettem, de el is hagyható)

1 friss piros chilipaprika (a fagyasztóban tárolom, így bármikor hozzáférhető és nem penészedik meg)

3 gerezd fokhagyma

1 lime leve és héja

2ek halszósz vagy szójaszósz (nálam ez is ott áll az olajas és ecetes üvegek mellett, mert keletit is sokat szoktam főzni)

1 marék aszalt vörösáfonya

1ek snidling

frissen őrölt bors

körítésnek kenhető kecskesajt és pita

A babot egy párolóedényben felteszem, és forrásponttól számítva vízgőz fölött 5 perc alatt roppanósra párolom. A pitát kiveszem a fagyasztóból és így, fagyosan a vasserpenyőmre teszem, aminek max lángon alágyújtok. A csicseriborsót lecsöpögtetem, és egy nagy keverőtálba borítom. A lilahagymát félbe vágom, majd vékonyan felszeletelem, és a borsóhoz keverem. A kapribogyót és a zölddiót  péppé darabolom, a chilipaprikát kimagozom, és apró kockákra vágom. Az öntethez az olajat az ecettel, a pépes kapribogyóval és zölddióval, valamint az apróra vágott chilivel elkeverem, belefacsarom a lime levét, belereszelem a héját és a fokhagymát, hozzáadom a hal- vagy szójaszószt, a snidlinget, végül borsot őrlök bele. Ennyi idő alatt a zöldbab is elkészült. Míg a salátát összeállítom, fordítok egyet a pitán, és elzárom alatta a lángot (a vasserpenyő még sokáig tartja a hőt). A hagymás csicseriborsóhoz hozzáteszem a zöldbabot és az aszalt áfonyát, az öntetből ízlés szerint kanalazok hozzá, és alaposan összeforgatom. A pitát egy tányérra teszem, megkenem kecskesajttal, és ráhalmozom a salátát. De ha zsebes pitám van, a salátával meg is tölthetem. Melegen fogyasztom egy kevés lime-mal még megöntözve.

Nekem megért egy misét.

Éva