Erre invitáltam a barátainkat a minap. A kánikulában olyan hangulatot és ízeket próbáltam az asztalra varázsolni, ami megidézi a többnyire nyári forróságban látogatott és engem személy szerint sok szép emlékkel magához láncoló Spanyolország csodálatos tájait, egyben könnyed, hűsítő lakomát ígér.

A menü egy alkoholos és egy alkoholmentes italból, kétféle levesből, egy meleg és egy hideg tapasból, egy főételből és egy desszertből állt össze, név szerint: virgin dinnyés mojito /ejtsd: mohító/, sangría /ejtsd: szángríjá/, sütőben sült tengerész szardínia, escavada /ejtsd: eszkábádá/, sárgadinnye-gazpacho serranoi sonkafeltéttel, klasszikus andalúz gazpacho /ejtsd: gászpáccsó/, paella /ejtsd: páéjá/ tenger gyümölcseivel és végül karamell flan). 

Az aznap elkészített ételek receptjeinek a többségéhez a tíz évvel ezelőtti, kéthónapos spanyolországi tartózkodásom során jutottam hozzá első kézből, autentikus forrásból, és emlékezetből csináltam, de olyan is akadt köztük, ami teljesen saját kreáció - az élmény ihlette még ott és akkor. A főiskolai első évem végén a nyelvbe fülig beleszerelmesedve és egy jeles spanyol vizsgával a zsebemben nekiindultam egymagam a kisautómmal Madridnak egy egyhónapos nyelvtanfolyam és egy azt követő, szintén egyhónapos, saját szervezésű, országjárással egybekötött, barátnősre tervezett - majd páros-barátnős hármasra kiegészült - nyaralás céljából, hogy a nyelvtudásomat és az országgal kapcsolatos kulturális ismereteimet elmélyítsem. A nyelvtudásom azóta gyakorlás hiányában jelentősen megkopott, de az élmények egy akkori friss szerelemmel, új - azóta is tartó - Gerda-barátsággal, megannyi látvánnyal, érzéssel, dallammal, ízzel és illattal, no, meg a legjobb helyi ételek házi, kézzel írott receptjeivel tarkítva egy életre megmaradtak. Csodálatos volt! Ma is beleborzongok a mementókba.

KLASSZIKUS ANDALÚZ GAZPACHO

A helyi spanyoltanárom egyik nap néhány termosszal érkezett, amiben az édesanyja messze földön híres gazpachoja didergett. A csoportnak hozta. Azt mondta, ez egy szelet (korty) Spanyolország, a családja személyes vendégszeretetével átitatva ismeretlenül, nekünk. Soha olyan finomat nem kóstoltam gazpachoból korábban. Természetes, hogy elkértem a titkos családi receptet, ami mellé némi történeti áttekintést is kaptam - spanyolul. 

Bár ez a nyers, ma paradicsomalapú zöldségkrémleves ebben a formában Andalúzia sajátjaként híresült el, az ősi recept, ami kezdetben csupán kenyeret, vizet, olívaolajat és fokhagymát tartalmazott, mégis arab eredetű, és a Mórok illetve a Rómaiak révén lépte át a spanyol országhatárt. A paradicsom a XVIII. században került be a hozzávalók közé. Azóta nemzetközi hódídóútjára indult, és befészkelte magát szinte minden spanyol, és a legtöbb portugál valamint dél-amerikai étterem étlapjának a kezdő fogásai közé. Hűsítő jellege, egyszerű és gyors elkészítési módja valamint a könnyen beszerezhető alapanyagai miatt máig az egyik legkedveltebb nyári fogás világszerte. Tulajdonképpen bármiből reprodukálható, legyen az zöldség vagy gyümölcs - erre a napokban felteszem a fent említett saját sárgadinnye-kreációmat -, esetleg fűszer önmagában, a lényeg, hogy nyers legyen, pürésített és hideg. 

Hozzávalók

1/2kg kemény, édes paradicsom (gyengébb vagy épp gyengélkedő gyomrúaknak blansírozva, hámozva)

1 kígyóuborka (gyengébb vagy épp gyengélkedő gyomrúaknak megpucolva)

2 nagy fej vöröshagyma gyengébb vagy épp gyengélkedő gyomrúaknak és Szabó Esztinek :) fehér salátahagyma

4 gerezd fokhagyma (gyengébb vagy épp gyengélkedő gyomrúaknak kevesebb)

2 piros kaliforniai paprika

1 erős zöldpaprika (elhagyható)

1ek só

frissen őrölt bors

1 szelet száraz kenyér (de zsemlemorzsát is lehet helyette használni - én teljeskiőrlésűvel csinálom)

3ek olívaolaj

1ek vörösbor- vagy sherryecet

1ek őrölt kömény (ez volt a családi recept titka, amitől igazán komplex lett az íz)

1/2l hideg víz

tálaláshoz extra paradicsom, paprika, újhagyma, zúzott jég

A paprikát kicsumázom, kimagozom, a paradicsommal, az uborkával és a hagymával együtt 2-3 centis kockákra vágom. Az összes hozzávalót nemes egyszerűséggel egy turmixgépbe borítom, és addig pürésítem, amíg a levesnek teljesen krémes állaga nem lesz. Aki szeretné, le is szűrheti, de én nem szoktam vele variálni. 

A levest poharakba merem, és kis tálakban apróra vágott paradicsomot, erőspaprikát, újhagymát valamint zúzott jeget kínálok mellé.

Kellemes hűsölést!

Éva