Éva spárgás rizottója tízpontos, de a rizottó nálam mindig nyer (ha jó). Ehhez elengedhetetlen az alaplé, amit gyakrabban leveskockából csinálunk mi is (jójó, bio), de most adódott egy remekjó alkalom valódi alaplé készítésére. A csajom Nagyijától kaptunk tanyasi csirkemellet: a nyers húsnak is már olyan illata volt, hogy összefutott a számban a nyál. A húst elhasználtam egy wokos kínaihoz (amin Dorci örömmel cuppogott, recept később), a csontokból pedig főztem egy csirkecsontlevest. Persze nem a hagyományos módon.

Mindenből jó ehhez a maradék. A csirkecsont adott, ehhez a hűtőben hetek óta fonnyadó répát vágtam (és egy fenét julienne-re, hasábban is jó lesz), szárzeller úgysem használt leveleit, a fűszertartó elfekvő szemes borskészletéből egy teáskanállal, egy fáradt fél hagymát, egy kis darab félszáraz gyömbért, kis sót, 2-3 szál sáfrányt és egy mokkáskanál szerecsendió-virágot dobtam a lábosba. Felöntöttem hideg vízzel, közepes lángon forrásig melegítettem, aztán nagyon apró lángon (épp, hogy picit bugyogjon) 2-3 órát is főtt, de szerintem tovább is magára hagyható.

Leszűrtem, hidegen dobozba zártam. Hűtőben 3-4 napig, mélyhűtőben 2 hónapig eláll.

A csontokat, zöldségeket felszívták a kutyák - ma én voltam a kedvenc emberük a világon.

Ádám