"...ebédeljél, mint egy polgár, vacsorázzál, mint egy koldus!" Ismerős a mondás? Mikor gyerek voltam, a Nagypapám szájából gyakran elhangzott egy-egy étkezésnél. Na, nem mintha ők a Nagymamámmal annyira tartották volna magukat hozzá, viszont ezzel bennem sikerült elültetni a jó szokását annak, hogy többnyire kalóriadús, kiadós reggelivel indítom a napot, délben egy mértéktartó ebéddel konzerválom az energiaszintemet, és egy szolid vacsorával fejezem be este - többnyire. Azaz egy jól megkomponált reggelivel, ami az én véleményem szerint a nap legfontosabb étkezése, reggel megadom a testemnek a napindításhoz szükséges lassan (keményítőféle) és gyorsan (cukorféle) lebomló szénhidrátokkal a sokáig tartó és azonnal beütő energiafröccsöt a szükséges vitaminok és ásványi anyagok bevitele mellett, majd dél körül szintentartásnak egy laza ebédet szavazok meg - csak annyira középutasat a nehéz irányában, hogy töltsön még munícióval a nap végéig, de kajakómára ne ítéljen -, végül este, amikor már közel az ágy, egy könnyű vacsorával fejezem be.
Ma így kezdtem:
PIKÁNS SZILVALEKVÁROS PIRÍTÓS FRISS NARANCSLÉVEL
Hozzávalók (4 főre)
4 szelet teljeskiőrlésű magos kenyér (én a Jókenyér termékeit veszem zömmel)
2 gerezd fokhagyma
vaj
4ek házi szilvalekvár (én ezt a lekvárt eszem egyedül, mert semmi plusz édesítést nem igényel az elkészítése, minden, ami benne van, természetes)
frissen őrölt bors
2kg narancs
Egy narancs héjából vékony csíkokat vágok (a fehér részt eltávolítva), félreteszem, és az összes narancs levét kifacsarom, szétosztom a poharakban. A kenyereket bepattintom a pirítóba. Amíg sülnek, előkészítem a tányérokat, megpucolom a foghagymát. A kész kenyereket alaposan bedörzsölöm egy-egy fél fokhagymagerezddel, megkenem vajjal és szilvalekvárral, majd tekerek rá egy rendes adag borsot frissen (gyereknek elhagyható), és meghintem kevés narancshéjjal. Háromszögekre vágva friss narancslé kíséretében kínálom.
Szép napot!
Éva
Sajnálattal látom, tapasztalom, hogy a reggeli, tízórai, uzsonna, és hidegvacsora kapcsán a magyar ember fantáziája megáll a kenyér-felvágott-sajt kombónál jó esetben némi zöldséggel lefojtva, azaz a hidegétel fogyasztásunk kultúrája nem éppen kifinomult. Ezzel több baj is van. A legnagyobb a változatosság, a kellő vitamin- és ásványianyag-bevitel hiányán, ezzel együtt pedig a tápláló jelleg elmaradásán túl, hogy a felvágottak szinte mindegyike tízenplusz, de a sajtok többsége is jónéhány adalékanyagot tartalmaz, ami konkrétan méreg a szervezet számára. Sajnos a lányom óvódájában is - minden korábbi ígéret dacára, úgy vélem, hogy a fantáziahiány mellett spórolási célzattal is - a fenti tendencia érvényesül, amitől engem a sírógörcs kerülget ennyi év kemény munkával véghezvitt ízlésformálás után. A küzdelmem jegyében, no, meg kínomban nekiálltam összeírni, hogy hány olyan egészséges, tápláló és finom tízórai illetve uzsonna ételt lehetne adni a gyerekeknek, ami nem tartalmaz felvágottat. A kétszázadik verziónál megálltam. Egy 200 napos óvódai évre, azt gondolom, ez kellő változatosságot tudna biztosítani a húsipari melléktermékek teljes kiiktatásával. (Aki szülő pedig ragaszkodik a felvágottakhoz, otthon reggelire és vacsorára még mindig megkínálhatja vele a családod - jót azonban nem tesz velük ezzel.) Nos, egyelőre a lista nálam. Ha nem viszem sikerre az oviban, majd igény szerint apránként itt megosztom. Valakinek csak jót teszek vele...
