Illetve majdnem úgy. Mindjárt el is mondjuk, hogy hogy.
Előzmény: a múlt héten felhívott "Nyárikonyha" Éva, hogy nem lenne-e kedvem átmenni tekerni. Úgy tudtam, se nem szív, se nem biciklizik szar időben, ahogy én sem, és a Hungáriát is inkább issza, mint hallgatja, úgyhogy mivel kitalálni nem volt esélyem, rákérdeztem. Azt mondta, levélbe ezt-azt. Töltött káposzta, dolmades és társai. Aztán majd posztolunk belőle keresztbe meg kasul. Miért ne? Jött egy gyors egyeztetés időpont és helyszín ügyében, én meg már toltam is az infót a blogbanditáknak, hogy lehet csapódni. Dorci lelkes volt, Ádi elfoglalt, így a tesztoszteron-ösztrogénegyensúly kilátása kilátástalansággá lett: maradtunk csak csajok.
Intermezzo: NyK-hoz menet egy gyors Culinaris-látogatás szőlőlevélszerzés céljából, mikor is az üzletben egy kedves fiatalember leszólít minket, hogy hogy sikerült az előző napi verseny. Beszédbe elegyedtünk, kiderült, hogy ő a hivatásosok versenyében állta a sarat a Czifrayn. Egy gyors eszme- és kontaktcsere után elhagytuk a helyszínt, de még biztos, ami biztos, az ajtóban összefutottunk az egyik, szintén az előző napi versenyről, az amatőr mezőnyben döntőbe jutott versenytársunkkal. Úgy látszik, itt mindenki megszállott. Nem elég, hogy a hétvégén szétfőzi, megméretteti magát, rögtön másnap, a hét első napján már megint a Culi környékén ólálkodik. Kezdek rájönni, hogy a főzés olyan, mint a játékszenvedély - egyre mélyebbre ránt magával. Akkor merüljünk tovább!
Esemény: megérkeztünk a tekerdébe. A nyári töltöttkáposzta (lehellet könnyű, citromos, tárkonyos - recept itt) már a római cseréptálban ért a sütőben, a dolmades tölteléke (hagyma, rizs, fenyőmag, mazsola, só, bors, menta... ha jól emlékszem, de a részletek Nyárikonyhánál fellelhetők) pedig a tűzhelyen várta a hamarosan beteljesedő, közelgő végzetét. Minket. Mi közeledtünk ugyanis egy üveg szőlőlevéllel, egy nagy adag lendülettel, no, meg 3 szakácskönyvvel, amiből az egyik kisvártatva szerepet is kapott. A dolma készítéséhez az infót a vendéglátónk a netről gyűjtötte be, mi csak a csomagolástechnikánkat finomítottuk. A kis pakkok elkészültével azokat egy edénybe rétegeztük, citromos zöldségalaplével felengedtük, és másfél órára magára hagytuk némi halk tűz fölött. Aztán Éva (NyK) rámutatott a kétszer forrázott karalábélevelekre, amiket a Fénypiacon egy avatatlan háziasszony könnyelműen a kukába vetett volna, ha ő jobb sorsot szánva a zöldeknek nem érkezik be egy csúszó szereléssel, és menti meg a számunkra a lapukat. Az ötlet pedig: csináljunk belőle valami ázsiait!
KELETI IHLETÉSŰ TÖLTÖTT KARALÁBÉLEVELEK
A libanoni és az Arabesque könyvemet végignyálaztuk, nyálcsorgattunk, és megint, mint ilyenkor mindig megállapíottuk, hogy meg kell főzni belőle az összes kaját, de már megint a már sokat méltatott Nélkülözhetetlen sorozat egyik nagykönyve maradt végül a kezünkben: a Fingerfood. Az ott olvasott egyik receptet kicsit a magunk szájízére és a készletünkre alakítva mintegy 10 perc alatt megalkottuk - majd vagy 1 perc alatt tüntettük el - a mi thai fazonú töltött karalábélevelünket. Mit mondjak - abbahagyhatatlan volt.
Hozzávalók
25dkg sovány marhahús darálva
2 salotta
2ek friss menta
4 friss piros chilipaprika
1 lime leve
2ek halszósz
1 kisebb kígyóuborka
10 karalábélevél
A karalábéleveleket kétszer leforráztuk, félretettük. A darált marhát az olajon megpirítottuk, hagytuk kihűlni. Közben a salottát, a mentát, az uborkát és a kimagozott chilit nagyon apró kockákra vágtuk, a lime levét kifacsartuk, és az egészet egy nagy tálban a halszósszal és a hússal együtt egyenletesen elkevertük. A karalábélevelek közepébe egy-egy nagy kanál tölteléket tettünk, és felcsavartuk (az aljáról kezdve a levél feléig, a töltetéket jól megtömködve, majd a guriga két végét behajtva és végigtekerve). Szeletekre vágtuk, azonnal tálaltuk, azonnal el is tüntettük. Egyébként a kevésbé mohók le is hűthetik, hogy a hideg érlelje picit az ízeket, és tálalhatják a szeleteket ráérősen órákkal később vagy akár másnap. Jó vendégváró, vagy isteni, könnyű nyári vacsora. Jó étvágyat hozzá!
Éva és Dorci
