Mikor beléptünk, sütött a nap. Mikor kiléptünk, szintén. A köztes esőt és borút pedig remek hangulatban átíveltük egy magasröptű, 150 fokos, félkészre sütött tejberizstortával, amit még földről tálalva is utólag e-mailben méltatott egy egyelőre beazonosítatlan jelenlévő... de menjünk csak vissza az elejére.

Dorci még a blog indulása előtt pár héttel egyszercsak bedobta: nevezzünk a Czifray-versenykurzusba tejberizzsel. Jómagam fantáziája akkor a hagyományoson túl a török sültig terjedt, de ahogy ő a mindenkor magával ragadó lelkesedésével elkezdte sorolni, hogy miket variálna kandírozott réteslappal, tejberizsrétegekkel fehércsoki-lemezekkel meg gyümölcszselével elválasztva, a fejemhez kaptam, hogy "Jaaaa, ennyire el lehet szállni?". És mindnyájan belevetettük magunkat az eleinte individuális, majd közös alkotómunkába, aminek az eredménye egy gondosan megkonstruált, megfotózott, 10 tejberizskreációt felölelő pályamunka lett. 10 műé, ami egyenesen a prominens zsűri színe elé repített minket villám sebességgel.

A pályázat beküldésekor Mautner Zsófi (a Chili&Vanília blog szerzője, a zsűri egyik tagja) csak ennyit írt vissza: "Hű, a mindenit! Vettük. Köszönjük". Mikor a "live show" előtt pár nappal rákérdeztünk, hogy mi készüljünk-e a fakanálforgatásra, egy "Ti mindenképp bent vagytok." rövid, de velős választ kaptunk. "MINDENKÉPP, nem érted???" - örömködtünk a levélváltásainkban. Na, de melyikkel? Hisz elvileg a zsűri választ. Még a választást is ránk bízták (ezek szerint mindegyik versenyképesnak ítéltetett?) - mi meg a fb "rajongókra". Aztán eljött a nap, amikor semmi nem akart összeállni: az otthoni előkészületek során kiderült, hogy nincs fehércsoki (a citromfüves mangópürén ülő fehércsokis-sáfrányos-kardamomos sült tejberizstorta, amire mi is és a fb rajongók nagy része is szavazott, anélkül márpedig elképzelhetetlen), majd a srácok nem kaptak sehol mangót, és sáfrányért is csak tévedésből futottam vissza a lépcsőházból, akkor még nem sejtve, hogy mennyire jó volt a megérzés. A srácok a hiper-, szupermarketek útvesztőiből, én pedig egy vasárnap déli dugóból kikeveredve, koppanásra értünk oda a Gundel Vendéglátó Szakiskolába alaposan felmálházva.

A terv az volt, hogy a fehércsoki híján készre főzött tortaalapot percek alatt befejezzük, és megsütjük, majd a rendelkezésre álló másfél óra végén hidegen tálaljuk, míg egy másikat az első mozzanattól kezdve helyben elkészítünk, így azt a hideg mangópürével kontrasztosan, melegen tudjuk tálalni. A mi sütőnk nem, a szomszédé kiszámíthatatlanul működött legalább 50-60 fokos holtjátékkal a tekerőgombnál, és itt jött az "addig jár a korsó a kútra" esete. A valahol 120 és 180 fok közé felforrósodott tortát, látva, hogy széle-ég-közepe-nem-sül, egy gyors terepfelmérés után megindítottam erős konyharuhás szorítással a harmadik "melegágy" irányába a jó reménység (f)okán, a gyakorlókonyha egyetlen légkeveréses sütője felé, ami természetesen a helyiség másik végében volt, amikor.... PLACCCCCS! ...Összeszaladt a fél zsűri és nevezőosztag, élesített a fotós, eközben mi hárman Dorcival és Ádival úgy röhögtünk, hogy potyogtak a könnyeink - de csak azért, mert biztosra menve már tudtuk, hogy a következő adag mindjárt kész -, ám Marika felemelt kézzel annyit mondott, nincs vész! Majd egy gyakorlott mozdulattal felnyalábolta a földről az amúgy teljesen szétfolyt tortát... Azért némi vész volt: menthetetlen volt a produktum, de arra pont jó volt az eset, hogy a társaink és a zsűri tagjai idő előtt, félkész állapotban bele tudtak kóstolni a műbe - jött is este a poszthumusz méltatás. :D

Summa summarum, a sok csavar dacára azért csak elkészültünk. Még arra is volt időnk, hogy megcsodáljuk a többiek egyébként - a zsűri szerint is - a profi szakácsok munkájával is esetenként versenyképes alkotásait. Ezek közül kiemelném a számomra legámulatbaejtőbb, hihetetlen innovatív alkotást: Angéla rizscsodáját, amit a blogján tudsz, Kedves Olvasó, megnézni. Érdemes!!!

Egyéb iránt az összes döntős alkotása a zsűri értékelésével együtt Mautner Zsófi összegzésében itt olvasható.

A zsűri nem kisebb nevekből állt, mint - a teljesség igénye nélkül - Segal Viktor, vagy a bűvösszakács, Molnár B. Tamás, Cseh János, de ott volt a "levelező partnerünk", Mautner Zsófi is, akinek ez úton is köszönjük a nagyon kedves, bátorító párszavasait. Az első mondat Segal száját hagyta el: "Na, erre az ízre vártam egész nap!". Majd némi felvezetés után, ami az elkészítés módjára és az alapanyagok minőségére vonatkozott, jött a másik nyolc napon túl gyógyuló komment: "Nem akarnak egy éttermet nyitni?". Mikor végül az öntet hőmérsékletét és a fűszerezés mértékét illető szolid kritikát követően azt ecseteltük, hogy a tízből azért ezt választottuk, mert mindkét alkalommal, mikor megcsináltuk, nagy sikert aratott családi és baráti körben, az volt a végszó: "Most is nagy sikert aratott, gratulálunk!". Azt gondolom, nem kell részletezni, mit éreztünk!

A program zárásaként a szakik elmondták az összefoglaló értékelésüket, aminek során az egekig méltatták a teljes mezőnyt. Jól esett, hogy az összefoglaló végén kiemelték a csapatunk 10 receptet tartalmazó pályamunkáját, a fotók minőségét is hangsúlyozva, majd körbe is adtak belőle egy kinyomtatott példányt, hogy a többi pályázó is megnézhesse (a kis videó végén, amit az egyik versenytársunk férje készített - köszönet érte -, látszik is, ahogy kézről kézre adják). Mérhetetlen büszkeséggel töltött el minket, hogy ilyen megbecsülést kapott a munkánk, ahogy az is, hogy ilyen hihetetlen erős mezőnyben jutottunk el idáig, és sikerült helytállnunk. A zsűri elmondása szerint egytől egyig minden munka, amit aznap a tíz nevező eléjük tárt, megállta volna a helyét egy étteremben. Állítólag az eddigi három fordulóból ez volt a legerősebb mezőny.

Gratulálunk mindenkinek!

És a recept...

FEHÉRCSOKIS-KARDAMOMOS-SÁFRÁNYOS SÜLT TEJBERIZSTORTA MENTÁS-CITROMFÜVES MANGÓPÜRÉÁGYON

Bakcsy Árpád fotója

Hozzávalók

A tejberizstortához:

2dkg vaj

10dkg kerekszemű rizs

3-4 egész kardamom

8dl tej

5-6 szál sáfrány

100g jó minőségű fehércsokoládé

3ek méz

A mangópüréhez:

1 érett húsú mangó

1ek méz

1 lime leve

A zöldfűszerpéphez:

5-6 citromfűlevél

5-6 mentalevél

1ek extraszűz olívaolaj

1 lime leve

1ek méz 

1ek búzafűvirág és néhány fél szelet lime a díszítéshez (elhagyható)

A mangópürét érdemes előre elkészíteni, hogy legyen ideje alaposan lehűlni - így jobban kiegészíti majd a langyosan tálalandó desszertet. Ehhez meghámozzuk a mangót, robotgépben összepürésítjük, majd alaposan elkeverjük a lime levével és a mézzel. Egy másik aprítóban szintén robotgéppel a zöldfűszereket összedolgozzuk a lime-lével, olívaolajjal és mézzel. A kész püréket egy tégelyben hűtőbe tesszük, és legalább 3 órán át hűtjük.

A tortához a vajat megolvasztjuk, a frissen, mozsárban megtört kardamomot lepirítjuk benne, majd hozzáadjuk a rizst, és közepes lángon fehéredésig kevergetjük. Ezután rizottófőzésnél alkalmazott technikával főzzük föl a rizst, azaz: merőkanalanként adagoljuk a tejet, mindig akkor hozzáöntve a következő porciót a rizshez, amikor az előzőt a rizsszemek már teljesen magukba szívták - mindezt folyamatos keverés mellett. Az első adag tej után a sáfrányt is beletesszük az edénybe. Amikor minden tejet felvett a rizs, hozzákeverjük a mézet. Ettől egy kicsit fel fog hígulni, de egy magasabb lángon történő gyors összerottyantás után helyre áll a rend. Egy 17cm átmérőjű kapcsos tortaformát alaposan kivajazunk, beleöntjük a tejberizst, és 140 fokra előmelegített sütőben légkeverés mellett kb. 30 perc alatt készre sütjük. Szép aranyszínű lesz a teteje. Amikor a torta elkészült, kicsit hagyjuk hűlni.

Közben a tálalást előkészítjük: tányéronként 3ek mangópürét szétterítünk kör alakban, és a fűszerpüréből pöttyöket körítünk rá. A tortát egy nedves késsel felszeleteljük, és a pürék közepébe helyezünk egy-egy szeletet. Búzafűvirággal szórjuk meg, és egy meghajlított fél szelet lime-mal koronázzuk.

Reméljük, otthon is Mindenki akkora sikert fog vele aratni, mint mi a bárátok körében és a versenyen egyaránt!

Éva a Spooon nevében