A spenóttal, azt gondolom, Popeye ide, Popeye oda, a magyar gyerekek kilencven százalékát mindig ki lehetett és lehet mostanság is kergetni a világból. Miért? Mert egyéb ismeretek hiányában egyetlen dolgot azonosít vele: a klasszikus, amúgy pedig valljuk be, keveseknek tetsző spenótfőzeléket. Amíg a ma Bolognában élő Juci barátnőmet meg nem ismertem, és is a futva menekülő gyerekek, majd felnőttek népes táborát erősítettem. (Itt kell megjegyezzem, hogy Neki és Éva barátnőjének - akinek szintén ajánlom a nagyszerű blogját a figyelmetekbe - komoly szerepe volt abban, hogy engem ilyen mértékben elkalkapott a gasztrogépszíj. Az ő főzőtudományuk és széleslátásuk hatott rám tizenévvel ezelőtt. Mondhatni, ők löktek be a bozótosba. Köszönet érte!)
Szóval Juci barátnőm spentótfőzelékét megelőzően nem lehetett velem megetetni ezeket a rendkívül egészséges, magas vas- és folsavtartalmú, nagyon változatosan felhasználható zöld leveleket. A hagyományos magyar konyhának egyik nagy hátránya, hogy nem fantáziál a hozzávalókkal. Egy zöldségféléhez többnyire egy-két, zömében rém korszerűtlen főzési technikára alapuló elkészítési módot társít. A spenót a hétköznapi háztartásokban azt jelenti, hogy a felismerhetetlenségig szétpépesített leveleket kevés fokhagymával, viszont annál több liszttel készülő rántással (!!!), tejjel és cukorral (!!!) felfőzik, feltétnek pedig tükörtojást adnak hozzá. Min csodálkozunk, ugye?! Ezzel szemben Juci így csinálja: egy zsemlét beáztat tejbe vagy iróba. Amíg ázik, vajon megfuttat sok fokhagymát, beleteszi a friss spenótleveleket, sót, frissen őrölt borsot, kevés citromlevet ad hozzá, majd megpárolja. Végül hozzá tördeli az ázott zsemlét és botmixerrel pürésíti, grillezett hal vagy hús mellé tálalja. Isteni finom! Amióta Juci megszerettette velem a spenótot, minden formában, napszakban és mennyiségben fogyasztom - kivétel a hagyományos, magyar főzelék formájában. Az a mai napig nem megy nekem.
De hányféleképpen is lehet a spenótot felhasználni? Lehet nyersen salátaként, vajon fokhagymával párolva köretnek, túróval, fokhagymával összeforgatva tésztafélék töltelékeként, hallal, csirkével rétegezve, sütőben sütve, burgonyával tejszínesen összesütve, citromos-fokhagymás gombával kanapéfeltétnek, és még sorolhatnám (fogtok is még számos jó spenótrecepttel találkozni nálunk)! Csoda, hogy a gyerekek nem szeretik, mikor nem is ismerik a megannyi finomabbnál finomabb változatát a spenótos ételeknek?! Ezúttal egy, a hűtőkészlet ihlette, tél és tavasz közti átmenetet mutató improvizációt osztok meg Veletek. Törpéknél is bomba siker - leteszteltem.
KECSKESAJTOS, SPENÓTOS LEPÉNY DIÓS, KARDAMOMOS KÖRTESALSÁVAL, TÖKMAGOLAJJAL MEGÖNTÖZÖTT ZÖLDSALÁTÁVAL
Hozzávalók
A lepényhez
30dkg liszt (én teljeskiőrlésű bio durumbúzalisztet használtam, de ahogy tetszik)
4ek olívaolaj
jó csipet só
1ek szárított kakukkfű
20g friss élesztő vagy 1 csomag száraz
1/8l langyos víz
1-2ek vaj
3 gerezd fokhagyma
300g friss spenót
200g krémes kecskesajt
só, frissen őrölt bors
A salsához
1 egész kemény, ropogós, de jó édes körte (kb. 20dkg)
10dkg dió
3ek olívaolaj
1tk méz
6 kardamom magja
pár csepp limelé
frissen őrölt bors
A salátához
személyenként egy-egy marék zöldsaláta
tökmagolaj
A tésztához a lisztet egy tálban a sóval, a kakukkfűvel és az olívaolajjal (illetve ha száraz élesztőt használok, akkor az élesztőporral is) összedolgozom. Az élesztőt a langyos vízben feloldom, és hozzáadom a keverékhez (szárazélesztő esetén már csak külön a vizet). Alaposan megdagasztom a tésztát, majd konyharuhával lefedem, és meleg helyen (én a sütő 35 fokon működő tányérmelegítőjébe szoktam a kelesztendő tésztákat bedugni) hagyom, hogy kb. 1-1.5 órán át (a nem teljeskiőrlésű liszttel készülő lepénynek elég 3/4 óra is akár) pihenjen. A cél, hogy a kétszeresére dagadjon.
Amíg a tészta kel, elkészítem a salsát. A körtét félcentis kockákra vágom, majd egy nagykéssel, mint a petrezselymet szokás, durvára, de nem pépesre aprítom. A diót sem kímélem, azt is késsel megdolgozom. A kardamommagokat megszabadítom az őket körülölelő héjtól, és egy mozsárban alaposan összezúzom. Felöntöm az olajjal, hozzáadom a mézet, és belecsöpögtetem a pár csepp limelét, hogy a méz fel tudjon oldódni rendesen. Az öntetet összeforgatom a gyümölcsökkel, és frissen őrölt borssal meghintem.
A lepény feltétjéhez a vajat egy serpenyőben megolvasztom, a fokhagymát a vajba belereszelem, alacsony lángon kicsit megfuttatom. (Vigyázok, hogy oda ne kapjon mert keserű lesz.) Amíg a fokhagyma párolódik, a spenótot megmosom, és szárastól felcsíkozom. Mehet a fokhagymához némi só és friss bors kíséretében. Ha megpárolódott, elzárom alatta a gázt.
Amikor a tésztánk megkelt, egy lisztezett felületeten újra átdagasztom, majd négyfelé veszem, és egyenként szabálytalan körformára, jó vékonyra kinyújtom. A sütőt 200 fokra begyújtom. Megkenem a lepényeket a kecskesajttal jó egyenletesen, majd szétterítem rajta a spenótot, és ha még maradt sajtom, morzsálok egy kicsit a spenót tetejére is. Mehet a sütőbe kb. 20 percre.
Ha megsült a lepény, melegen is, hidegen is tálalhatom kevés zöldsalátával és a körtesalsával körítve.
Egészségünkre!
Éva
