...egy spenótos recept. Még a megboldogult Romkertbe járós időszakomból, amikor ott ettem ennek a tésztának a laskagombás változatát. Azóta többször rekonstruáltam otthon, de most nagyobb feladatra vállalkoztam...
SHITAKE GOMBÁS, SPENÓTOS HÁZI, TELJESKIŐRLÉSŰ LISZTTEL KÉSZÜLT GNOCCHI
Mikor hazajövök a biopiacról, az ottani sok finomság láttán és annak egy szeletével teletömött banyatroli tartalmát cipelve zsong a fejem az elgondolásoktól, hogy miket fogok a zsákmányból főzni. Alig várom, hogy kipakoljak és nekiessek az alkotásnak. Ma is így történt. Mielőtt azonban leírnám, hogy mit főztem ebédre, néhány gondolat rólam. Kezdem azzal, hogy mit nem szoktam.
Nem szoktam tejszínt használni, csak nagyon ritkán. Ez már megszokásként beépült azokból az időkből, amikor még a huszas éveim elején sikerült komoly odafigyeléssel 10 kilót leadnom - és tartósan megőríznem ezt az állapotot. Mert ez a nehéz! Azóta ahol tudom, kiváltom - példul a krémleveseket én mindig joghurttal készítem. Ezt későbbi bejegyzésekkel alá is fogom támasztani.
Ezen kívül többnyire nem szoktam szinte semmilyen zöldséget és gyümölcsöt megpucolni. Itt nem a mangóra, avokádóra, banánra, hagymára és társaira gondolok, ahol evidens, hogy az ehető részhez a héjak eltávolításán keresztül vezet az út, hanem azokra a zöldségekre, amit mások kapásból tisztogatnak elkészítés előtt, mint pédául a krumpli, az uborka, a répa, stb. Pedig rengeteg vitamin van a zöldségek és gyümölcsök héjában, kár értük. Arról nem is beszélve, hogy rusztikusabbak is az ételek a héjastól felhasznált alapanyagoktól. Én mindent szeretek a maga természetes valójában fogyasztani, ahogy azt a Jóisten megteremtette.
Továbbá nem szoktam finomított lisztet sem használni, csak ha nagyon muszáj. (Általában kerülöm is azokat az ételeket, amit csak finomliszttel lehet elkészíteni.)
És végül nem szoktam, már ami a hétköznapokat illeti, hosszadamas munkával járó főzésekbe fogni... de végül is hétvége van! Így rászántam magam, hogy gnocchit készítsek, bár volt a döntésnek egy előzménye is. Mégpedig az, hogy ennek a receptnek már nekiszaladtam egyszer teljeskiőrlésű (a továbbiakban tk) liszttel, de katasztrofális lett az eredmény. Akkor azt a megállapítást tettem, hogy a gnocchi (ejtsd: nyokki) azok közé az ételek közé tartozik, ami ehetetlen lesz, ha tk lissztel csinálom, de csak nem hagyott nyugodni a gondolat. Olyan nincs, hogy nem tudok valamit megcsinálni!!! Nos, örömmel jelenthetem az egészségtudatos olvasókank, hogy sikerült! Megcsináltam! És őrült jó lett! Ebben mondjuk komoly szerepe volt a biopiacról származó, élénksárga és csodálatosan zamatos krumplinak is. Úgyhogy nem, hogy meg merem osztani, de büszkén közzé adom országnak-világnak a következő receptet azzal a kis megjegyzéssel, hogy ha valaki nem akar szöszölni a tésztagyúrással, akkor a receptleírás ide vonatkozó részét nyugodtan ugorja át. Nincs azzal semmi baj, ha boltból jön a kész gnocchi (bár ha van a elérhető közelségben arra lehetőség, hogy frissen gyúrthoz házzájussunk - Budapesten ez nyilván könnyebb -, akkor célszerű azt választani, de a bolti zacskós is oké, ha valakit nem zavarnak az adalékanyagok), azzal is remek fogást fog tudni készíteni ezekből a hozzávalókból:
A gnocchihoz
75dkg lisztes krumpli (újkrumpli nem jó, nagyon száraznak kell lennie)
10 dkg teljeskiőrlésű liszt (ha valaki nekiáll, de nem szimpatikus a tk, akkor mehet hagyományosan finomliszttel)
A szószhoz:
kis darab vaj
1 fej vöröshagyma
300g friss shitake gomba
300g friss spenót
3 gerezd fokhagyma
2dl főzőtejszín
só, frissen őrölt bors
szezámolaj (elhagyható)
frissen reszelt parmezán sajt
A gnocchi elkészítésének menete:
Begyújtom a sütőt 200 fokra, megszurkálom villával a krumplikat, és 1 órára beteszem sülni. Egy óra elteltével kiveszem, megvárom, míg kicsit kihűl, megpucolom (nem ez a recept, ahol nem pucolom meg a krumplit, viszont ez a recept, ahol a gombát és a spenótot nem fogom - ld. később), és egy nagy tálban villával összetöröm. Hozzáadom a 10 dkg lisztet, és tésztává gyúrom. (Ha finom lisztet használsz, akkor fog még egy második etapban kb. 5dkg kelleni, csak arra kell vigyázni, hogy legfeljebb annyit használj, hogy még puha maradjon a tészta, de már nem tapadjon a kezedhez.) Egy meglisztezett deszkán 1cm átmérőjű kígyókat gyúrok, amit késsel 1 cm-es kockákra vágok. Golyóvá gyúrom a kockákat, és egy villával óvatosan lapítok rajtuk egyet, miközben enyhén hengergetem. Ha kiszórakoztuk magunkat a tésztával, és már rég bánjuk, hogy belefogtunk, akkor jön a megkönnyebbülés - már csak meg fog kelleni főzni. Ezen a ponton teszek fel egy fazék vizet forrni, így az pont akkorra lesz fogadóképes, mikor a szósz is megvan.
A szószhoz:
Felaprítom a hagymát és a vajon üvegesre párolom. Közben a megmosott gombákat felnégyelem héjastól, szárastól. A spenótot megmosom, szárastól felcsíkozom 1 cm-es csíkokra. A hagymára először a gombát dobom, és magas lángon pirítom úgy 5 percig. Ekkor mehet bele a spenót és a fokhagyma reszelve/átnyomva, valamint a só és a bors. Végül belezúdítom a tejszínt, és alkalmankénti kevergetés mellett hagyom az ízeket összeérni. Ekkor dobom be a forrásban lévő vízbe a gnocchikat.
Innen számítva 1-2 perc, a gnocchik feljönnek a víz tetejére, és minden kész a tálaláshoz. A szószba beleforgatom a gombócokat, egy tálra merem, kicsit megöntözöm szezámolajjal (enyhén mogyorós íze jól fog passzolni a shitake gombával, de el is hagyható), és parmezánforgácsokkal fejezem be a művet.
Érdemes laskagombával is megpróbálni a receptet. Úgy is nagyon finom lesz!
Éva
