Nagy kedvencek közé tartoznak nálam a zöldrizottók - de a receptkeből láthatjátok, hogy Ádámnak is. Két éve mutattam már itt a blogon egy a lentihez hasonlatos spenótos-spárgás-mentás variánst. Ezúttal egyéb zöldek lévén a hűtőnkben, egy sóskás-spárgással folytatom a zöld sort.
SÓSKÁS-SPÁRGÁS RIZOTTÓ
hozzávalók
2ek olívaolaj
2+2dkg vaj
1 vöröshagyma
1 szárzeller
1 bögre kerekszemű rizs
1dl száraz fehérbor
1/2l zöldségalaplé (bio leveskockából)
8 szál zöldspárga
4 gerezd fokhagyma
1 marék sóska
10+10dkg parmezán
tálaláshoz friss bors
Az olajat az első 2dkg vajjal felhevítem. Amíg melegszik, a hagymát megpucolom, a zellerszárat megmosom, mindkettőt felaprítom, majd a zsiradékhoz adom, és közepes lángon megdinsztelem. Hozzáadom a rizst, fehéredésig pirítom, majd felöntöm a borral. Amikor a rizs minden nedvességet felszívott (addigra az alkohol is kipárolog belőle), elkezdem merőkanalanként adagolni az előre elkészített alaplevet, mindig akkor adva a következő merőkanállal a rizshez, amikor az előző adag elfőtt. Az utolsó adag alaplé hozzáadásával egyidőben az idő közben megtisztított és 3-4 centis darabokra vágott spárgát is a rizottóhoz keverem, hogy az utolsó két percben, amíg elfő a amradék alaplé, épp roppanósra párolódjon a rizottóban a spárga. Az utólsó simítások jönnek: elzárom a gázt, gyorsan felcsíkozom a sóskát, amit a rizottóhoz forgatok. Elkeverem benne a maradék vajat, belereszelem az egyik 10dlg parmezánt, és összekeverem... mostanra szép krémes kell, hogy legyen az étel. Azonnal tálalok parmezánforgáccsal és frissen reszelt borssal. A sóska savanyúsága pont elegendő ahhoz, hogy az egyébként rizottóban szokásos citromot helyettesítse. Már csak egy klassz bor hiányzik hozzá...
Éva
anna ajánlása
Simonsig Chenin Blanc 2012
Spárga - Sauvignon Blanc a szuperbiztonságos párosítás. A spárga nem túl borbarát tavaszi zöldség, erőteljes íze a legtöbb bort két vállra fekteti és eltüntet belőle mindent. Az intenzív aromákkal rendelkező, ropogós Sauvignon Blanc egyenrangú partnere szinte kivétel nélkül minden spárgás ételnek.
Térjünk le a biztos útról…mennyire unalmas lenne a tavasz, ha minden spárgás fogáshoz Sauvignon Blanct innánk.
Bátran nyithatnánk a rajnai rizling, a furmint vagy a zöld veltelini felé, de ha már letértünk, akkor kerüljünk messzire, legyen egy dél-afrikai Chenin Blanc a Simonsig pincészettől. A pince alapítójának első forgalomba kerülő bora egy Chenin Blanc volt 1968-ban, nekem az egyik első nem magyar borélményem volt ennek a bornak az akkor aktuális évjárata, és nosztalgia vagy sem, minden évben szívesen iszom (legalább) egyszer.
Elég telt és elég krémes textúrájú bor a rizottóhoz, ugyanakkor élénk savassága válaszol is az étel krémességére és a sóska savanyúságára. A kirobbanó gyümölcsösség mellett meghúzódó vegetalitás a spárgához illeszkedik, ugyanakkor benne van ebben a párban a felfedezés izgalma, hogy a bor aromáit domináló körte-guava-sárgadinnye trió mit hoz ki a roppanós spárgából.
Anna
