A végén mindig minden kiegyenlítődik. ...És mindig mindenre lesz magyarázat, hisz minden úgy van, ahogy lennie kell, és minden valamiért van. Az ember sok tapasztalaton megy keresztül mire belátja, nem sajnálni kell a veszteségeket (és önmagunkat), hanem tanulni belőlük. Legfőképpen azt, hogy minden nehezebbnek megélt helyzetben van valami tanítás. Ha pedig az ember veszi a fáradtságot, és megtanulja a leckét, akkor jön a jutalomfalat. A sors valóban az egyik kezével elvesz, a másikkal ad.

A megcsömörlés határára érve az elmúlt évek számtalan csalódásától helyzetekben, de legfőképp emberekben, egyszercsak eljött a megbékélés pillanata is. A legkisebb tündér születése végképp feloldotta a feloldhatatlannak tűnő gócokat, segített ha nem is megérteni, de megemészteni, elfogadni, elengedni... Hirtelen értelmüket vesztették az amúgy is érdemtelen tipródások, ezzel együtt a tabula rasa kellő teret adott az új, a jobb élményének. Így hogy, hogy nem, sorban kerülnek elő a tiszta értékrendű, mértékadó gondolkodású, szép lelkületű, de leginkább őszinte emberek új vagy épp régről felfrissített ismeretségek formájában, hogy valamilyen céllal, valamilyen időre keresztezzék az utamat. Harminc fölött az ember már óvatosan barátkozik, de egy-egy jó beszélgetés, kellemes közös időtöltés, vagy épp segítő kéznyújtás nyomán jó érzés befogadni a tényt, hogy vannak még emberarcú emberek, és hagyni, hogy ezek az emberek időről időre lenyűgözzenek, a velük töltött percek pedig feltöltsenek. Erre együnk!

KÁVÉS-MOGYORÓS-CSOKIS MUFFIN

hozzávalók

szárazak

1 3/4 bögre teljeskiőrlésű liszt

1/2tk sütőpor

1tk szódabikarbóna

1/2tk só

1ek natúr kakaópor

1tk őrölt fahéj

1 bögre durvára vágott törökmogyoró

50g durvára vágott 99% kakaótartalmú csokoládé

nedvesek

2 tojás

1.5dl natúr joghurt vagy kefír

1dl olívaolaj

3-5ek méz (ízlés szerint)

egy erős eszpresszó

1ek vaníliaesszencia

díszítésnek

2 marék durvára vágott törökmogyoró

A sütőt 195 fokra beállítom. Két tálban alaposan elkeverem külön a száraz és külön a nedves hozzávalókat, majd a kettőt egy villa segítségével lazán összedolgozom annyira, hogy egyenletes legyen a tészta, de vigyázni kell, hogy ne köpüljem túl, mert különben nem lesz jó a kész muffin állaga. A muffin-sütőformákat kibélelem kapszlikkal, megtöltöm őket a muffin-masszával, megszórom a díszítésnek szánt mogyoróval, és már mehet is a sütőbe 20 percre. 

A reggeli rutinos rohanás és a vendég mami érkezése közti "lyukasórában" mindösszesen 10 perc alatt dobtam össze ezt a vendégvárót. Lássuk be: aránytalanul kevés idő a megtérüléshez képest, hogy t.i. sütiillattal és házi sütésű meleg finomsággal várod a hozzád érkezőt. Ráadásnak ez életem legjobb muffinja lett. Nem illik saját produktumot dícsérni, de ez hibátlan ízharmónia és állag volt (nem úgy az esti csapnivalóan rossz vacsorakreációm). Reggelire vagy uzsonnára is kiváló egy finom (kókusz)tejeskávé és frissen préselt narancslé mellé... vagy csak úgy.

A látogatás és a röpke csevely élmény volt, mint mindig. A beszélgetésre szánt percek mára elfogytak, de a muffinból maradt néhány, amit a látogatásért köszönetképpen és az erős havazás láttán útravalónak elcsomagoltam. Folyt. köv. 

Éva