Amíg otthon laktam a szüleimmel, az Édesanyám máig verhetetlen, hagyományos hazai ízein "tengettem" a mindennapjaimat. Anyu konyhájában azonban desszertek csak nagy ritkán készültek - annak a megboldogult Nagymamám volt a mestere. (Visszagondolva hihetetlennek tartom, hogy mikre volt képes. Bármelyik cukrásszal felvehette volna a versenyt!) A fentiek okán a Mamám nem is volt igazán rászorulva, hogy egy-egy palacsintán, tejszínes rizsen, vagy méteres kalácson túl megtanulja a süteménysütés fortélyait. (Mostanában nagymamaként azért igyekszik felnőni a klasszikus mintához, és gyakrabban ragad habverőt.) Én sem gyakoroltam rá nyomást, tekintve, hogy sosem szerettem az édességet. A desszertek iránti érdeklődésem akkor kezdett feléledni, amikor mélyebben beleástam magam a gasztronómiába, márpedig anélkül nem teljes a kép. Ráadásul itt egy rendkívül édesszájú ötéves, meg egy várandós állapot. Ez aztán dob a mézfogyasztásunkon rendesen!

Az egyik desszert, amit a Mamám rend szerint az asztalra tett, az egy akár könnyűnek is mondható fogás: a bundásalma, ami nem más, mint egy kicsit sűrűbb palacsintatésztába forgatott, hirtelen, olajban kisütött almaszeletek fahéjasan. Igazából nem nagy kunszt, ellenben az íz...! Ő hagyományosan rétesalmából csinálta, finomliszttel, tehéntejjel, bő olajban, kristálycukorral. Én természetesen a megreformált változatát szállítottam ma a későn kelők reggelije gyanánt. (Csak az az olajszag ne lenne!)

FAHÉJAS-MÉZES BUNDÁSALMA

hozzávalók

5-6 savanykásabb, kemény alma

a palacsintatésztához

15dkg teljeskiőrlésű búza- vagy zabliszt

2 tojás

2-3dl zabtej (amennyit felvesz, hogy kicsit sűrűbb legyen)

kevés só

a sütéshez

1/2+1/2dl olíva-/dió-/szőlőmagolaj (én az utóbbival készítettem - nem a hidegen sajtolt verzióval!)

a feltéthez

méz/nyírfacukor

őrölt fahéj

A palacsintatészta hozzávalóit egy habverővel csomómentesre keverem, és félreteszem. Fél deci olajat egy serpenyőben közepes lángon felhevítek. Amíg melegszik, az almákat megmosom, egy csumázóval kivágom a közepüket, és félcentis szeletekre vágom őket. A szeleteket beleforgatom a palacsintatésztába, és a forró olajba teszem. Az almák mindkét oldalát aranybarnára sütöm, majd leitatva a fölösleges olajat róluk tányérra teszem őket, melegen megcsurgatom mézzel, vagy meghintem nyírfacukorral, és ízlés szerint szórom fahéjjal. Amíg az almából van, addig folytatom a műveletet, az olajat pótolva, ha szükséges. 

Villámgyorsan megvan. Forrón is isteni, de ha egy tálra szedve hagyom kihűlni, hidegen is fogyasztható. Aki igényli, kevés durvára vágott dióval is megspékelheti az összhatást. Én gyerekként mindig desszertként ettem, de reggelinek sem utolsó. 5 almát sütöttem meg magunknak - mondanom sem kell, hidegen már nem fogja tudni megkóstolni a család.

Éva