Talán mindig ismerni fogják egymást. Talán mindig szeretni és tisztelni fogják egymást, ahogy most teszik. Bámulatos az összetartás közöttük a rövid kis életük során többször előforduló hosszabb, akár éves kihagyás ellenére. Bármilyen is a földrajzi, vagy időbeni távolság köztük, számontartják egymást. Mi több, úgy tarjták számon egymást, mint a barátok... a legjobb barátok. Zsenge koruk dacára határozott elképzelésük van a világról, az emberi kapcsolatokról, beszélnek, beszélgetnek barátságról, szerelemről, családról: igen tanulságos hallgatni őket. A saját barátságukról ők döntöttek, és kitartanak mellette: lépten-nyomon kinyilatkoztatják a kötődésüket, legyen bármi is a körülmény. Nem tudom, ezt ebben a korban igazi barátságnak lehet-e már nevezni, mindenesetre nekünk, felnőtteknek is így kéne ezt csinálnunk - példát vehetnénk róluk etekintetben... is.

Szonja és Zorka a lányunk régóta tartó ostroma eredményeképpen nálunk töltik a hétvégét. Bár mozgalmas a napunk, mégis rég pihentünk itthon hétvégén ekkorát, t.i. Lola kivételesen nem minket citál egyik játékától a másikig, hanem az ikerbarátnőkkel bandázik egész álló nap a szobájában. Amikor becsuktuk itthon magunk mögött az ajtót, óriás volt a vigyorgás, ölelkezés, izgatottság, pedig azt megelőzően már egy órája együtt voltunk. Rögtön belecsaptak a lányok a festésbe, rajzolásba, aztán, ahogy az jó négyévesekhez illik, röpke negyedóra után megunták a pacsmagolást... itt váltottunk társasra, egyiket a másik után merítettük ki, majd jöttek a jól bevált szerepjátékok, amiben már csak a csajok vettek részt: papás-mamás vetésforgóban, főzés a kiskonyhában (minden magot hatvanszor szétszórás az egész lakásban, ezt követő takarítás legalább ennyiszer), roller- és bringaturnusok a folyosón, kakofónikus hangszertépés, macskanyúzás, Szalóki Ági, Stevie Wonder, süti sütés a vacsora utánra, halpogácsagyúrás a vacsorához (...most éppen gyerekparfümmel fújkálják magukat, amit a polc tetejéről halásztak le valahogy), vacsi után egy óriás pancsolásra várja a csajokat a kád, végül pizsiben befészkejük magunkat a nagyágyba öten, és megnézzük az Aladdint... (Ezt a szakaszt a fürdés-vacsirutin előtt írtam meg - azóta változott a terv...)

Ami pedig a menüt illeti - ha már gasztroblogon járunk -, igyekeztem gyerekízlésre szabni - több-kevesebb sikerrel. Lola ebédre a kedvenc menüjét főzette meg velem, hogy a lányoknak kedveskedjen: szárított paradicsomos, bazsalikomos paradicsomleves mozzarellagolyókkal és zsályás, fokhagymás vajban megforgatott spenótos-ricottás tortellini (Culiban kapható) parmezánforgáccsal került az asztalra. Ez utóbbival nem sikerült betalálni a lányoknál. Míg ő mindent felfalt, az egyik iker a levesből tankolt tele, a másik viszont alig evett. Uzsonnára körte (...puff, így, ahogy most írok, egy tasli egyik tesótól a másiknak ...kis békítő intermezzo a részünkről, de már itt is vagyok), alma, kiwi és dió érkezett egy tálon - szépen fogyott. Vacsorára gesztenyés-tárkonyos sütőtökkrémleves és gyömbéres-citromos párolt halfasírt készült csicsókapürével, korianderes majonézzel és párolt vajas répával, desszertként mézes-mascarponés csokitorta, amit együtt csináltunk (recept a napokban). A vendég kislányok, úgy ahogy van, bojkottálták a vacsorát, mire az enyém is beállt a sorba - ennek eredményeképpen, szigorú vagy nem, vacsi, így süti+mesefilm nélkül mentek lefeküdni... meseolvasás azért volt... meg tátott szájjal hallgatás. :)

Reggelire házi áfonyás-mézes joghurt müzlivel, avokádó- és tonhalkrém paradicsommal, ebédre pedig egyben sült citromos-fokhagymás-sumakos csirke tabboulehvel a tervezett irány - kíváncsian várom a reakciókat. (Én reménykedem, mert a Mama elmondása szerint sokat főz a blogunkról...) A délelőtti program kertében vadkacsa-etetéssel egybekötött sétát tervezünk a tóparton, ebéd - vagy ami lesz belőle - után pedig irány a szentendrei Vizes Nyolcas levezetésképpen, a délelőtt frissen készítendő pitába pakolt megmaradt sült csirkével és halpogácsával, a korianderes majozézzel, zöldséggel gyümölccsel felszerelkezve (...most meg a gitár tört ketté - a gyerektársaság alternatív költsége... majd megragasztjuk :D).

SZÁRÍTOTT PARADICSOMOS, BAZSALIKOMOS PARADICSOMLEVES MOZZARELLAGOLYÓKKAL

hozzávalók

3ek olívaolaj

1 fej vöröshagyma

4 gerezd fokhagyma

3 doboz paradicsomkonzerv (paradicsomszezonban nyilván friss, leforrázott, meghámozott, felkockázott paradicsomból)

1/2l zöldségalaplé (bio leveskockából)

1/2 üveg szárított paradicsom

1tk balzsamecet

1ek méz/nyírfacukor

1 csokor friss bazsalikom

só, bors

2 mozzarella (paleósoknak enélkül)

Felhevítem az olajat, beleteszem az apróra vágott hagymát és a lereszelt fokhagymát. Egy pár percig dinsztelem őket, majd hozzáadom a paradicsomkonzervet (nyáron lehet egy másfél kiló friss, hámozott, feldarabolt paradicsommal számolni), a szárított paradicsomot, felöntöm az alaplével, és forrásig főzöm a levest. Visszaveszem a lángot, majd ízesítek: sóval, borssal, balzsamecettel, nyírfacukorral. Végül beledobálom lébe a bazsalikomleveleket, és egy botmixerrel simára pürésítem a levest.

Tálaláskor felkockázott vagy mini mozzarellát teszek a tányérok aljára, és rámerem a forró levest. Egy-egy bazsalikomlevéllel díszítek.

Az egyébként általában egyszeri 30 perces blogbejegyzésemet ezúttal 4 tételben sikerült megoldanom, mert ahogy merült a törpékben az elem, úgy szaporodtak az összetűzések. Az este végére 3:0 lett az eredmény, amiben két ütés, egy rúgás lett az elszámolnivaló: az egyik tesó a pofonokat, az enyém a lábazást kapta. Továbbá némi tiltás/fegyelmezés hatására kiszakadt egy-egy velőtrázó "nem" és "utállak", mindez egy forrásból. Aztán dumáltunk. Jött még egy kevés aktív ellenállás és csakazértsem a lefekvésnél, duzzogda, miegymás, de a nap mérlege összességében pozitív. A könyv végére nagyjából lenyugodtak a kedélyek. Az elköszönés és a posztom befejezése alatt már csak háromszor kellett bemennem rendet tenni... :DDD

Éva