Németh Lajos valószínű az ismét fehér teraszok és háztetők láttán várhatóan éledő reggeli riadalmunkat igyekeztett tompítani az 1940-es, a mai napon, Miskolc-Görömbölytapolcon mért -35 °C-os negatív hőmérsékleti rekord hajnali felemlegetésével, de a helyzet az, hogy ez vajmi keveset enyhít a tél- és hideg-érzékelésemen. Ezzel, gondolom, többen vagyunk így. Nem panaszkodom, mert én szeretem ezt a szezont (is) a hó látványával együtt, pláne, ha a szobában, a pattogó kandaló mellett ülve, egy puha takaróba burkolva egy forró téli itallal vagy levesessel a kezemben számlálhatom a hópelyheket, de azért jó volna egy kis enyhülés. (A kölök is már tökre kinőtte a sígatyáját - erre a szezonra már nem vennék neki másikat, anélkül meg befagy a sejhaj az udvari játék során.)
Szóval ha ez van, hát próbáljuk meg ezt szeretni, a jó oldalát nézni: vihetjük a manókat szánkózni délután, talán még egy utolsó hóemberre is futja az évszakban, és a legkomolyabb átszellemültséggel élvezhetjük egy picit tovább a forró télies krémlevesek lélekmelengető hatását.
KARFIOLKRÉMLEVES GRUYÉRE SAJTTAL ÉS DIÓVAL
hozzávalók
1 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1 nagy fej karfiol
1-1.5l zöldségalaplé (3 bio zöldségleveskockából)
10dkg gruyére sajt (de lehet emanthali vagy parmezán is, de akár egy gorgonzola vagy roquefort is remekül passzol)
1.5dl natúr joghurt (paleoósok nem)
só, frissen őrölt bors
frissen reszelt szerecsendió
(igény szerint friss gyömbér)
20dkg dióbél
Egy párolóegény aljába vizet teszek, és felforralom. A karfiolt rózsáira szedem, megmosom, a hagymát és a fokhagymát megpucolom, előbbit felnégyelem, a három hozzávalót együtt a párolórácsra teszem, és fedő alatt 10-15 perc alatt puhára párolom. Közben egy vízforralóban 1-1.5l vizet melegítek, felkockázom a sajtot, és a diót egy késsel durvára darabolom.
Amikor a zöldségek már puhák, beleborítom őket a maradék párolólébe, felöntöm a felforralt víz felével, és egy botmixerrel krémesre turmixolom. Innentől annyi forró vízzel hígítom tovább folyamatos pürésítés mellett, hogy levesállaga legyen (nyilván a karfiol eredeti méretétől függ, hogy mennyi folyadékot fog felvenni, hogy a leves ne püré legyen de ne is túl vízízű lötty). A három leveskockát és a sajtot addig kevergetem a forró levesben, amíg teljesen fel nem oldódik. (A botmixerrel ezen a ponton is rá tudunk segíteni.) Végül hozzákeverem a leveshez a joghurtot, fűszerezem sóval, borssal, szerecsendióval (igény szerint friss gyömbért is reszelünk bele), és tálakba merem. Egy-egy marék dióval meghintem a leveseket, ami egyrészt kerekké teszi majd az ízt, másrészt baromi jól mutat. Aki szereti, tehet sajtos vagy sima pirítóst is a tányér aljába, milőtt rámeri a levest - így kiadósabb lesz.
További kitartást a télhez!
Éva
