Nem hiszem, hogy nyáron van jobb dolog egy jégbe hűtött görögdinnyénél. Már ha az a dinnye ropogós és mézédes. Nekem, mint "csabai lánynak" volt szerencsém az ország egy olyan szegletében felnőni, ahol a legfinomabb görögdinnyék teremnek: a híres medgyesi dinnyék. Azok között nincs "kásás", fakó, íztelen - egytől-egyig csodásak. Épp tegnap ért véget a minden év augusztusában ott, Medgyesegyházán megrendezésre kerülő dinnyefesztivál, aminek a részleteiről itt olvashatsz. Sajnos idén sem jutottunk el - ennyi fesztivált, ami ebben az országban nyaranta van (idén 680!!!), képtelenség is végigjárni -, pedig vonzó programok, autentikus vidéki ételek és hangulat tenné emlékezetessé azt a hétvégét. Majd talán jövőre.
Addig is amit érdemes tudni a fesztivál főszereplőjéről: a dinnyét több, mint 5000 éve termesztik. A feljegyzések szerint afrikai eredetű. Az első szüretet Egyiptomban hieroglifák is megörökítették, ahogy azt is, hogy az egyiptomiak a fejedelmi gyümölcsöt - ami egyébként zöldség - a fáraók sírkamráiban is "tovább utaztatták" a túlvilágra. A X. században már Kína is jegyezte, mára ő a világ legjelentősebb görögdinnye-termesztője. Európába, így hozzánk is a mórok hódítók révén került be az 1200-as években.
Egy időben úgy tartották, hogy a görögdinnyének gyógyító hatása van, ami elsősorban a magas víz- és rosttartalma miatt lehetett, egyébként vitaminokban nem túl gazdag. A benne lévő gyümölcscukor kellő lendületet ad a naphoz, a 90-95% vízzel együtt pedig, ami benne van, rendkívül jól emészthető, ráadásnak vizelethajtó hatása van. (Forrás: Wikipedia)
A pesti létben sajnos nem mindig sikerül hozzájutnom a viharsarki csemegéhez, de egyes piaci és útszéli árusnál szoktam még kellemeset csalódni. Akárhogyis, nyáron mindig muszáj, hogy legyen itthon. Ha a hőségben megéhezem, vagy megszomjazom, gyors megoldást szolgáltat. (Arról nem is beszélve, hogy a másnaposságra is isteni gyógyír.) Aki pedig babavárása idején van olyan szerencsés, hogy nyáron éli meg az utolsó trimeszterét, annak a dinnye, mint annak idején nekem, megváltást hoz a mindennapok melegében.
Az édes, lédús "vöröshús" fogyasztásán túl ma megkívántam valami pikánsabbat, hát ez született belőle:
CITROMOS-MENTÁS-CHILIS GÖRÖGDINNYE-SALÁTA UBORKA-CARPACCIOVAL
Hozzávalók
1 jégbe hűtött kígyóuborka
4 marék jégbe hűtött görögdinnye kimagozva, felkockázva
2 marék mentalevél
2 kis fej salátahagyma vagy lilahagyma (ez utóbbival álmodtam meg, csak nem volt itthon)
1 citrom vagy lime
4 piros chilipaprika (elhagyható)
4ek olívaolaj
frissen őrölt bors
Az uborkát megmosom, és zöldséghámozóval papírvékony szeleteket vágok hosszában belőle, amit egy tányéron rózsákban elrendezek (tányékonként hatot). A felkockázott, kimagozott dinnyét, tényéronként egy marékkal az uborkák köré dobálok. A hagymát megpucolom, félbevágom, és szintén papírvékony szeleteket gyártok belőle. Egy-egy fél hagyma szeleteivel hintem meg a dinnyekockákat és uborkaszeleteket. A mentaleveleket egyben rászórom a tálakra (egyébként fel is csíkozhatom). A chilipaprikákat kimagozom, és vékony csíkokra vágom, majd szintén egyenletesen elosztom a tálakon. Végül az egészet megöntözöm olívaolajjal, citromlével, és frissen őrölt borssal fejezem be a salátát.
Én ma magában fogyasztottam, de egy előzetesen szép rózsaszínre elkészített egyben sült hátszín hideg, vékony szeletei mellé is el tudom képzelni. De szimplán egy kis morzsolt feta is megteszi fehérjének mellé... rá.
Szép hetet!
Éva
