A medvehagyma a tavasz epre. Pár hétig van, aztán megint egy évet kell várni, hogy mondhassuk: idén már tuti megkóstolom. Aztán mégse.

Idén egy jóbaráttól (kösz, Bób) kaptam egy raklapnyit (Ő szedte a Mecsekben, és Neki elhiszem, hogy biztos nincs közte gyöngyviráglevél, ami pont ugyanúgy néz ki, de megenni szar ügy, mert mérgező). Idén aztán medvehagyma szagban úsztam napokig, mindből pestot csináltam. Ez 3 perc meló, forró tésztára rádobva zseniális. Meg hús mellé...

Ami kell hozzá

medvehagyma, amennyi van

fenyőmag, de dióval, mandulával is jó, egy csokor medvéhez egy kis maréknyi

olívaolaj, extra szűz

kemény olasz sajt, parmezán vagy pecorino (néhány dkg)

só, bors

Pucold, majd mosd meg a medvét, dobd a robotgépbe (régen mozsárban csinálták – persze, mert nem volt robotgépük). A magokat száraz serpenyőben pirítsd 2-3 percig, aztán az is mehet a hagymához. Ízlés szerint reszelj bele a sajtból, sózd, borsozd, és kb. fél deci olívaolajat önts rá. Kapcsold be a gépet: pár másodperc, és péppé aprítja a cumót. Ha túl száraz, és kenődik a tartály falára, akkor még önts hozzá olajat. De ez is ízlés dolga.

Ha kész,  forgasd össze forró tésztával (fusilli, farfalle, penne, de szinte bármivel jó), és reszelhetsz még rá a sajtból.

Ádám