A nagy Ho-ho-hot senkinek nem kell bemutatni. Gyerekkorom egyik kedvenc rajzfilmje Sajdik karikatúrába hajló rajzaival, Mikó István és Balázs Péter hangjával kitörölhetetlen az emlékezetemből.

Dübörög a nyár. Mindenhonnan előkúsztak a megszállott ho-ho-hok: a vízpartok este megtelnek a csendben üldögélő horgászokkal, akiknek a nádasok mellett csak a sziluettje razjolódik ki. Összeolvadnak az esti tájjal, a csenddel, a holdfénnyel, a vízen futó ezüsthíddal. A látványuk is terápiás jelleggel bír. Nem is tudom, hogy a mai rohanó világban miért nem kap ez a szabadidős tevékenység nagyobb PR-t. Van elég vizünk, halunk, nyarunk... és idegbeteg városi ember körültöttünk. Hogy ez még egy pszichológusnak vagy trénercégnek sem jutott eszébe?!

Gyerekkoromban nem bírtam nyugton megülni a seggemen nagyapám mellett, mikor horgászott, de talán már vagyok abban a korban, hogy ez menne önállóan, elengedett kézzel... na, jó az egyiket azért pihentetném készenlétben a pecaboton, a másikkal meg a fröccsös poharamat szorongatnám. Lehet, hogy ki fogom próbálni. 

Addig a frissen kapott ponttyal kellett kezdjek valamit. Ez jutott eszembe:

PONTYTATÁR CITROMMÁRTÁSSAL

hozzávalók

4 pontypatkó

2kk só

friss bors

4ek olívaolaj

1 kocka vaj

2 citrom héja

egy citrom leve

1kk őrölt kurkuma

2 tojássárgája

1 lilahagyma

fekete szezámmag

díszítésnek saláta

A lebőrözött, kiszálkázott pontyot egy éles késsel nagyon apróra darabolom, vigyázva, hogy ne trancsírozzak. Az aprított halat ízesítem a só felével, kevés frissen őrölt borssal és az olívaolajjal - elkeverem. Egy tálalógyűrű segítségével kitálalom a tatárt. A vajat közben épp csak felolvasztom egy serpenyőben, de nem hagyom túlzottan felforrósodni. A só másik felét, a reszelt citromhéjat és a kurkumát elkeverem benne. A tojássárgáját gyors mozdulatokkal egy habverő segítségével beledolgozom, majd a citromlét fokozatosan adagolva hozzákeverem. Az így kapott citrommártással a tatártokat körbelocsolom. Lilahagymával, fekete szezámmal és zölddel díszítem.