Az idei paleolitkúrámba, mint az a receptekből látszik, a tervek ellenére még nem sikerült belefognom, ezért megengedek magamnak néhány kenyeres fogást. Ezúttal egy gyerekkori kedvncemhez nyúltam, a tőkehalmájhoz. Azon túl, hogy a tőkehal mája a májakra mindenkor jellemző magas zsírtartalma miatt hihetetlenül krémes textúrájú, az íze természetesen halas, és a máj az olajával együtt - amit a magyar köznyelveben csukamájolajként tartanak számon, ezzel együtt a mi generációnk rettegett gyerekkori vitminforrásaként emlékszünk rá - rendkívül egészséges. "...Régen a csuka mája nagyon nagyra tartott táplálék volt..." - írja a Tápláló hagyományok blog szerzője. Feltételezhető, "...hogy mindenhol a népek a helyi halak máját gyűjthették, erjesztették, majd téli nap- és vitaminszegény időkben ezzel az olajjal tartották fenn saját, vagy a nagy táplálékigényes időkben, mint a fogantatás előtt és a várandóság alatt [...] az anyák és babák egészségét. [...] A hagyományos európai társadalmakban valamikor közönséges étrendkiegészítőként alkalmazott tőkehalmájolaj zsíroldékony A- és D-vitamint tartalmaz, amelyekből a természeti népek étrendjében a mai modern étrendekhez képest tízszer akkora mennyiséget találtak. [...] ...gazdag eikozapentaénsav (EPA) és a dokozahexaénsav (DHA) nevű zsírsavakban is. A szervezet ezeket a zsírsavakat omega-3 linolénsavakból állítja elő..."

TŐKEHALMÁJAS-GRÁNÁTALMÁS KANAPÉ CIKÓRIÁVAL

hozzávalók személyenként

1 szelet kenyér

vaj

1 levél cikória (de endíviával vagy radicchioval is kiváló)

1/2doboz tőkehalmáj

néhány gránátalmamag

pár csepp citromlé

frissen őrölt bors

só

tálaláshoz zöldsaláta

A kenyeret megpirítom, megkenem vajjal. Ráfektetem a jól megmosott cikórialevelet, rákanalazom a tőkehalmájat, meghintem a gránátalmamagokkal, citromot csorgatok rá, megborsozom, és salátalevelekkel körítve tálalom.

Ennyi.

Éva