Asszem, eljött nálam a fotózási mélypont: ilyen rossz képet ennyi próbálkozás mellett talán még sosem csináltam... Az utómunka sem segített rajta... Milyen lehet a többi, ha ez lett a legjobb, mi? (Minél tovább nézem, annál borzasztóbb. Ezt majd ki kell cseréljem, ha újra megcsinálom a levest. Méghozzá sürgősen!) Úgyhogy rátérek gyorsan a receptre, mert az talán képes lesz kompenzálni a látványt!

SÁRGADINNYE-GAZPACHO SERRANOI SONKÁVAL

Milyen jó is az, ha vendégek jönnek? Egy halom kaja készül, amiből hetekig tud az élelmes blogger szemezgetni.

Ennek a receptnek a ötlete a már korábban említett, tíz évvel ezelőtti madridi tartózkodásom során fogant meg. Akkor sokszor belefutottam a sárgadinnye-szárított sonka társításhoz előételként, én pedig gondoltam egyet, és alkottam e kettőből kevés plusszal egy ütős kis levest. Igazi pasifogó volt! Ennyi év után most is aratott, ezúttal a vendégek körében.

Hozzávalók

1kg zöld húsú sárgadinnye

1 nagy fej salátahagyma

1kk só

frissen őrölt bors

1 citrom leve

(ha nem elég édes a dinnye, akkor méz)

1 marék zúzott jég

6-8 szelet jammón serrano vagy iberico (azaz serranoi vagy ibéirai sonka)

Meghámozom a hagymát, négybe vágom, és beledobom a turmixgépbe. A dinnyét megmosom, kettévágom, a magját kikanalazom, majd cikkelyekre vágom, és a héjakból kikanyarítom a dinnye húsát. Mehet a hagyma után az összes többi hozzávalóval együtt a gépbe, kivéve a sonkát. Teljesen lepürésítem a levest, és fogyasztásig hűtőben parkoltatom. Tálaláskor kis poharakba vagy tányérokba merem, a levesek tetejére sonkát szaggatok (de fel is csíkozhatom szabályosan a szeleteket), és egy kis extra borsot tekerek rá.

Nem egy atomfizika.

Éva